2. generáció

Konrad Glatz 1934-1971

Néhány hónappal apja halála előtt már Konrad Glatz vezeti a kereskedőházat, 1938-ban pedig kinevezik a bécsi tőzsdetanács tagjává. A II. világháborúban nem kell bevonulnia, mivel a kormányzatnak szüksége van rá a gabonagazdálkodás megszervezéséhez. A Glatz Kereskedőház így félig államosított hivatallá válik.

A Glatz Kereskedőház Szerbiában és Romániában új vállalkozásokat nyit: Belgrádban létrehozza a Donau-Cereal Részvénytársaságot, míg a romániai Brailaban a német Korn-Kompagnie Flensburggal együtt megalapítotja a Cerealcomertet. Ezek a külképviseletek szervezik a Német Birodalomba irányuló gabonaexportot. A háború után azonban a balkáni érdekeltségek és leányvállalatok megszűnnek.

1945-ben, közvetlenül a világháború után a cég az ún. „Mária Terézia tanúsítvánnyal” jogosult mindennemű termék adásvételére: így hihetetlen termékkínálattal rendelkezik a seprűtől és cipőpasztától kezdve, a kuglóf- és marcipánmasszán át, a folyékony szappanig és varrótűig.

Ausztria súlyos károkat szenved el a háború következtében. A liszt elosztására külön elosztóhelyet hoznak létre. A szervezéssel a Glatz házat bízzák meg, a lebonyolításért a Bécsi Pékszövetség a felelős. Ehhez bonyolult jegyrendszert kell felállítani és működtetni. A Glatz ház ugyanakkor többféle élelmiszerért is felelős lett.

1947-ben, szakmai teljesítményének és lojalitásának elismeréséül, az akkor csupán 28 éves Ernst Weiner is egyedüli aláírási jogú vezetővé válik. 1933-ban tanoncként került a céghez, majd a háború után azonnal kézbe vette a cég irányítását és sikeresen átvezette a háború utáni első nehéz éveken. 1949-ben háromtagúvá bővül az igazgatóság: Konrad Glatz és Ernst Weiner mellett a főkönyvelő, Raimund Klotz is cégvezetővé válik. Klotz 1915 óta dolgozott már a cégnél, egyike volt a legrégebbi alkalmazottaknak.

Miután megszűntek az Egyesült Államokból érkező segélyszállítmányok, megváltozik a gabonakereskedelem: a Glatz ház maga is megkezdi a gabonaimportot, mivel a hazai előállítás még mindig nem tudja fedezni a szükségleteket, illetve az osztrák gabona minőségében alulmúlja a tengerentúli iparilag előállított fajtákat. A nemzetközi, elsősorban amerikai és kanadai nagykereskedőkkel folytatott ügyleteket a cég export osztálya bonyolítja. A háborút követő években Ausztria évi 900.000 tonna gabonát importál.

Az export tevékenység mellett dinamikus fejlődésnek indul a belföldi kereskedelem is: mivel a konkurencia kibővítette kínálatát, a Glatz ház is kénytelen egyéb agrártermékek felé nyitni, így kezdi meg a szójadara, olajpogácsa, hal- és húsliszt, mint állateledel, trágya és egyre nagyobb mennyiségben különböző magvak kereskedését.

1950. szeptember 1-jén alapítja meg a Glatz ház leányvállalatát, mely „Agrar-Speicher-Betriebs-Gesellschaft m.b.H.“ néven kerül bejegyzésre. Az új cég létrejöttének célja, hogy a szovjet fennhatóság alá tartozó Rhenus és Hansa gabonatárolókat üzemeltesse a Duna Bécs-Alberni kikötőjében. Ezekben a tárolókban raktározza a cég a tengerentúlról érkező nagy mennyiségű gabonát.

A leopoldsdorfi Paul Bruck 1952-ben fontos stratégiai partnere lesz Konrad Glatznak: a mezőgazdasági termékek kereskedelmével foglalkozó család sarjával megalapítja a Paul Bruck KG-t. A cég Marchfeldben és Burgenland északi részén15 telephelyet hoz létre. Az évek során a Glatz ház egyre növeli részesedését a közös vállalkozásban, míg végül megszerzi a Paul Bruck KG kizárólagos tulajdonjogát.

Bécsen és Alsó-Ausztrián keresztül a Glatz lefedi a teljes osztrák piacot. Az újonnan létesített welsi irodából az új képviselők megkezdik a kereskedést a malmokkal és egyéb felvevőkkel a nyugati területeken egészen Tirolig. A Glatz képviselők a dél-ausztriai területeket – Stájerországot és Karintiát – is sikeresen megdolgozzák.

1960-ban és 1970-ben a Glatz csoport Korneuburgban, közvetlenül a Duna mellett létesít két kiváló közlekedési adottságokkal és 40.000 tonna tárolókapacitással rendelkező gabonasilót.

Az 1960-as években a cégen belül létrejön egy külön osztály, mely aszalt gyümölcsökkel, rizzsel és konzervekkel kezd el foglalkozni, melynek forgalma a 80-as évekre már a cég teljes bevételének egynegyedét teszi ki.